|
Csempetörténeta 17. századtól napjainkigA delfti csempefestés virágzása 1600. körül kezdődött. Az ónmázas csempéket leggyakrabban kobaltkék és mangánlila színű festéssel díszítették. A minták az élet minden területét megjelenítik: emberek, állatok, növények, tájak, mitológiai alakok, hajók, házak jellenek meg a rajzokon. Hatalmas felületeket burkoltak le különálló motívumokkal, vagy sokcsempés képeket készítettek. 1650 körül a kínai porcelánok motívumai is megjelennek, mint pl. a csempe külso Wan-Li mintája. a csempék sarkait leggyakrabban francia liliom, vagy az un. ökörfej dísziti. A delfti csempék csodálatos világa technológiai hûségre kötelezi azt, aki másolatokat készít róluk. Minden egyes csempe kézzel préselt, a máz merítéssel kerül a felületre. A minták kontúrjait az ősi módszer: átlyuggatott pauszpapíron átdörzsölt grafitpor jelzi a nyers mázon. A kontúrok kihúzása speciális nyest-mókus ecsettel történik, majd az árnyalatok kerülnek a csempére. Soha nem készült még két teljesen egyforma kép. Az eljárás egyetlen szempontból különbözik a régitől -az égetés már villanykemencében történik. A csempék alapanyaga különleges "tölcséres" szerkezetû, így bár az égetés alacsony tűzû (980-1000C), a csempe fagyálló. A csempék sokrétû felhasználása lehetséges: egyszerû falburkolás, sokcsempés képek, tálcák, edényalátétek, bútorok burkolása. a stílus keretein belül készülnek egyedi tervezésû kompozíciók, valamint cégérek, utcatáblák, sőt kandallók is. |